Videó

Nos..., megint itt, és ha minden igaz (meg persze fel tom tölteni )lesz nehany videó is : (dobpergés) Az Esztit szapuló műsor, amit az egyik nagyon jó barátnőmmel Erzsivel csináltunk:) Adélci már alig várja h megnézhesse:))))))

Jasmine You "távozott"

2009. 08. 09-én elhunyt Jasmine You, a Versailles Philharmonic Quintet basszusgitárosa. Nem egészen egy hónapja keringenek a hírek a "rossz fizikai állapotáról", s alig egy hete jelentették be, hogy egyelőre beszünteti zenészi tevékenykedését, s az előre lekötött koncerteken egy support-zenész fogja helyettesíteni. Ha jól tudom egy hétig volt korházban, bár sztem még most se biztos senki, lehet valaki csak nagyon unatkozott, bár elég biztos forrásból származik. Na, de lényegében azért írtam ezt a bejegyzést mert eléggé ledöbbentem, háth nyugodjon békében.:( Ezután nem tudom mi lesz a Versailles-al. Remélem azért megmaradnak. 

Eleg rég...

Igen, elég rég írtam, de nem igazán volt amit, valahogy nincs se időm, se kedvem... De, végülis most hallgattam meg  Gackt egyik számát. Igaz elég régóta szeretem már a jrockot-popot, de még csak most jutottam el Gacktig. Miután láttam a Vanilla koncertfelvétélét... kicsit, hm, félretettem Gackt. :)) A szám ami megváltoztatta a véleményem az a Secret Garden és a Redemption volt. Hihetetlenül jó ez a két szám, egyből beleszerettem, perszem még mindig a Gazette az ász :)

Nah akor a két pv: Secret garden

                                      Redemption

Az én Kutyulim

Késő

Nos, ez egy régebbi irományom, ami... azt hiszem egy iskolai feladat volt, de ez már mind1...

Késő

Ősz végi délután az iskolában az utolsó óra zene. A tanár már jó félórája késik, a diákok már türelmetlenek. Ekkor belép az igazgató és bejelenti, h a zenetanár beteg, és Oszvald úr fogja helyettesíteni. Oszvald úr már idős, nyugdíjas ember volt, szemében már fáradt csillogás. Leó már kezdett is aggódni, mivel az előző tanárhoz délután is eljárt zongoraórára. Az óra elég unalmasan zajlott, majd kicsöngetés után Leó megbeszélte Oszvald úrral a délutáni órákat, így a megadott időpontban el is ment hozzá. 
Az utcában, ahol Oszvald úr lakott a fák már mind kopaszok voltak, sehol nem lehetett egy sárguló falevelet látni. Az öreg háza nagy volt és megkeseredett, nagyon elhagyatottnak tűnt. Leó bekopogott, az öregúr megkérte, hogy várjon rá. Míg várakozott körbenézett a szobában, az egész szoba „öreg”n volt: agyonhasznált szőnyeg, a sokat megért bútorok és a kopott zongora, ami, kora ellenére- ahogy azt Leó később megtapasztalta- nagyon szépen szólt .Leó még sosem érezte magát így. Egyszerűen olyan érzése volt, hogy nem illik ebbe a környezetbe. A sötét hajával, a tiritarka ruháival, piros pozsgás arcával, csillogó szemeivel minden volt csak ebbe a környezetbe nem illő. Azután jött Oszvald úr és megkezdték a zongora leckét, megbeszélték a következő órát is. Így ment ez mindennap. 
Egyik nap azonban Leó nem tudott menni, mert a húgának születésnapja volt és elvitte a vidámparkba. Következőalkalommal elmesélte az élményeit, remélve, így nem kap leszidást. 
-Ültél hullámvasúton is? - Kérdezte hirtelen, nagyon is élénken Oszvald úr. Leó meglepődött, nem gondolta volna, hogy ez érdekli az öreget. Így elmesélt neki mindent. 
-Én mindig is nagyon szerettem a hullámvasutat, de sosem ültem még rajta. – mondta egyszer Oszvald úr
-Miért nem? – kérdezte Leó
-Nem is tudom, azt hiszem nem volt rá időm. – volt a válasz. – Tudod, én mindig azt tettem, amit elvártak tőlem, megpróbáltam megalapozni a jövőmet, és valahogy közben észre se vettem, milyen üres lettem. Igazából, azt hiszem nem is éltem igazán.
-Sosem késő. – bíztatta Leó a szomorú vallomást hallva.
Néhány napig aztán Leó nem ment zongoraórára, mert elutazott a szüleivel. Nagyon jól érezte magát, lehetősége volt találkozni egy igazi, híres zongoristával is. Nagyon boldog volt, alig várta, hogy elmesélhesse az öregúrnak. „Biztos magányos már”- gondolta Leó. Így mikor hazaértek, bár már késő este volt, rögtön elindult Oszvald úrhoz, hogy megossza élményeit. Mikor az öreg ajtót nyitott, rögtön bele is kezdett a mesélésbe, ám ekkor Oszvald úr hirtelen nagyon dühösnek tűnt, leszidta, hogy ilyenkor zavarta és rácsapta az ajtót. Leó nagyon dühös lett, nem értette miért lett ilyen az öreg, pedig már egész jól kijöttek egymással. Másnap nem akart menni, de mégis olyan furcsa érzése támadt, ami arra késztette, hogy elmenjen hozzá.
Az ajtó nyitva volt, amikor odaért, ezért bátorkodott bemenni. Ám Oszvald úr nem várta őt a zongoránál ülve, ahogy szokta. A nagy, faragott karosszékben ült, mintha csak az ablakon nézne ki. De mégsem! Mikor Leó közelebb ment, meglátta, hogy miért is nem várta őt az öregúr a megszokott helyen. Nagyon megijedt. Oszvald úr merev volt és hideg. kékesszürke ujjai görcsösen szorongatták a szék karfáját. Világoskék szemei elszürkültek, tágra nyílva homályosan bámultak ki az ablakon. Az arcán minden ránc kisimult, bőre fehér és hideg volt, mint a márvány. Finom ívű szája résnyire nyitva volt és már szinte teljesen elfehéredett. Leó megrémült és kifele indult a házból.
Hirtelen megtorpant, havazott! Végre valahára havazott! Nagyon hideg volt, ő pedig ott állt az utca közepén és didergett, látta a haza igyekvő embereket, mígnem csak ő állt ugyanott, körülötte minden elcsendesedett. Már sehol sem volt az ősz szürkesége, mindent beborított a hó. A hópelyhek, mint millió pillangó szálltak körülötte, járták kábultba ejtő táncukat. Leó ismét furcsán érezte magát, határozottan érezte, hogy valami megváltozott. Ahogy hazafele indult, megroppant a friss hó a talpa alatt. Hirtelen nem is tudta, hogyan, de az jutott az eszébe, amit Oszvald úrnak mondott. Rá kellett jönnie, hogy tévedett, igenis lehet késő, és igenis akkor már késő volt. 

Vége.

Hurrráááááá!!!!!!!!!!

A Gazette egy új klippel fog hamarosa előállni, már meg is jelent az izelítö, rövid kis videó. A The invisible wall

Ez is valami hihetetlen jó lesz, mint ahogy azt már megszokhattuk, kicsit új, kicsit más, de mindenképp 100%-ig Gaztetto :D

Uruha-san

Uruha

Valódi név: Takashima Kouyou
Vércsoport: O
Születési idő: 1981. június 9.
Magasság: 177 cm
Láb méret: 27,5 cm
Születési hely: Kanagawa
Család: szülők, két nővér
Kedvenc szín: fekete, fehér, piros
Kedvenc ital: MOET & CHANDON
Nem kedvelt étel: kék sajt (?)
Hobby: foci, bowling, billiárd
Kedvenc márka: alfredoBANNISTER
Kedvelt típus: nagyszívű emberek
Gyűjt: borok
Cigaretta: Marlboro Menthol Light

Nem kedvelt típus: rossz személyiségű emberek
Kedvenc állat: Shiba inu (kutya)
Üzenete: „Akármi történik, ne add fel az álmaid!”
Előző bandái: Karasu, Ma'die Kusse, Kar+te=zyAnose

Ruki-kun

Ruki


Valódi név: Matsumoto Takanori
Vércsoport: B
Születési idő: 1982. február 1.
Magasság: 162 cm
Láb méret: 25,5 cm
Születési hely: Kanagawa
Család: szülők, báty
Kedvenc szín: arany
Kedvenc ital: Kirin Koiwai Apple
Nem kedvelt ételek: zöldpaprika, bab
Kedvenc márka: RUDE GALLERY, Harugin
Kedvelt típus: öntudatos és csodálatos személy
Nem kedvelt típus: ápolatlan lányok, hülye emberek
Erősség: őszinte
Cigaretta: Marlboro Menthol Light (abba hagyta a dohányzást)
Kedvenc állata: kutya (chihuahua), macska - (van egy kutyája: Sabu; és egy macskája: Mr. Squidge)
Előző bandái: Mikoto, Ma'die Kusse, Kar+te=zyAnose

Reita-san

Reita

Valódi név: Suzuki Akira
Vércsoport: A
Születési idő: 1981. május 27.
Magasság: 171 cm
Láb méret: 26 cm
Születési hely: Kanagawa
Család: Anya, nagymama, nővér
Cigaretta: Mild Seven Lights
Kedvenc ital: Lifeguard
Nem kedvelt étel: zöldségek, édes dolgok
Gyűjt: DVD
Hobby: filmek
Kedvenc márka: Deal Design, King Mob Tenderloin, Anticlass
Kedvelt típus: nőies, érett gondolkodású személy
Nem kedvelt típus: közönséges személy
Kedvenc szín: fekete, fehér
Kedvenc állat: törpepapagáj
Kedvenc film: Face off
Üzenet: „Gyerünk baby!”
Előző bandái: Karasu, Ma'die Kusse, Kar+te=zyAnose

Kai-chan

Kai

Valódi név: Uke Yutaka
Vércsoport: B
Születési idő: 1981. október 28.
Hobby: foci, főzés, öngyújtó gyűjtés
Magasság: 172 cm
Láb méret: 25 cm
Születési hely: Tokushima
Család: szülők
Cigaretta: Red Marlboro Box (leszokott..)
Nem kedvelt étel: burgonya, padlizsán
Kedvenc ital: almalé
Kedvenc márka: Justin Davis custom culture, TENDERLOIN
Gyűjt: kiegészítők, ruhák (Costum culture)
Kedvelt típus: anyáskodó személy, aki üdvözli, mikor hazaér
Nem kedvelt típus: az a lány, aki elrejti a személyiségét
Kedvenc szín: fekete, piros, fehér, zöld, ezüst, arany, szürke
Kedvenc állat: kutya, tigris, aligátor
Előző bandái: Mareydi†Creia

Aoi-sama

Aoi

Valódi név: Shiroyama Yuu
Vércsoport: A

Születési idő: 1979. január 20.
Magasság: 171 cm
Láb méret: 26,5 cm
Születési hely: Mie
Család: szülők, nővér, báty
Cigaretta: Malboro Menthol
Kedvenc ital: SUPER DRY – kávé
Nem kedvelt étel: nincs
Kedvelt típus: kedves személy, aki jól tud főzni
Nem kedvelt típus: az az ember, aki könnyen ideges lesz
Gyűjt: napszemüveg
Hobby: cigizés, gitározás, zenélés
Kedvenc márka: Bvlgari, Vivienne Westwood, DOLCE & GABANNA, Armani
Kedvenc szín: fehér, fekete
Kedvenc állat: macska
Üzenete: „Szerelem & béke!”
Előző bandái: Mervilles, Artia

The GazettE

Öt alapítótagja van, a the GazettE az egyike a legnépszerűbb bandák közül a PS Company szerződésben, kik otthont nyújtottak olyan bandáknak mint a Kagrra és az alice nine. Bár határozottak a rockzenében és nem félnek kipróbálni a hangjukat, a dalaik pedig széles körben kiterjednek. A Gazette egy visual (kei) banda, a kinézetük albumról-albumra változik de a hangjuk mindig félreérthetetlenül mindig 'Gazette' és rock.
A Gazette 2002 elején alakult, 5 emberrel, kiknek ifijúságuk ellenére már volt egy kis tapasztalatuk a zenei színhely terén. A tagok közül hárman az előző bandájukban dolgoztak (Ma'die Kusse és Kar+te=zyAnose), az énekes Ruki és a gitárosok közül az egyik, Uruha és a basszista Reita. Arita két tagja befejezte akkori felállásukat, Aoi gitáros és Yune a dobos. Az eredetileg aláírt Matina szerződésre, áprilisban kiadták az első albumukat a Wakaremichi -t, és egy videót VHS-en, miközben azon dolgoztak, hogy különféle eseményeken részt vegyenek, és hirdessék nevüket. A banda októberben megtartotta az első koncertjüket. Az év végén részt vettek FINAL PRELUDE 2002～2003 Matina PRESENTS-ben a Matina szerződésért, amit akkor 'feloldottak'.

2003 elején Yune bejelentette,hogy kilép a Gazette-ből. Őt azonnal felváltotta Kai (ex Mareydi†Creia) és aláírtak egy szerződést a PS Company-val. Tárfüggetlen bandával a Hanamuke-vel részt vettek az első körútjukon és kiadták az első mini-albumukat Cockayne Soup-ot, amit a következő két hónapban még két albumot adtak ki. Az évben részt vettek a Beauti-Fool's Festiválon más együttesekkel mint a Merry és a D'espairsRay-el.

2004-ben a Gazette lezárta az évet azálltal, hogy egy 'egyszemélyes' koncertet a Shibuya AX-nél (a koncertet később kiadták DVD-n) és megnyílt a hivatalos rajongóklubbjuk. Év vége felé a banda még egy DVD-t kiadott, majd megjelent az első maxi-albumuk is a Disorder. Decemberben újra részt vettek az évi Beauti-Fool's Festiválon és tartottak egy rövid körutat.

2005-ben úgy tűnt, hogy a Gazette ideje legnagyobb részét a turnébuszban és a színpadon töltik, állandó utazással, beutazták szinte az egész országot. Közben kiadták az első Photobook-jukat "Verwelktes Gedicht"-et, ami szeptemberben került eladásra. Végül úgy döntöttek,hogy decemberig vesznek egy rövid pihenőt amikor részt vettek a "PEACE & SMILE CARNIVAL TOUR 2005"-ben, majd kiadták a Cassis-t, és szerződést kötöttek, hogy ez az utolsó album ami Gazette néven jelent meg.

2006 egy nagyon 'forgalmas' év volt a Gazette számára. Megváltoztatták a nevüket, Gazette-ről átírták japán karakterekre és angolosan the GazettE lett, közben kiadtak egy új albumot a Nil-t. Azonnal belekezdtek egy hatalmas körútba és átutazták egész Japánt, több mint 30 koncerttel. A turné befejezését a Nippon Budokan-ben tartották. A nemzetközi rajongók örömére július végén fellépett a banda Németországban. Októberben megjelent a hivatalos honlapjuk angolul elérhető verziója is.

2006 befejezésével még több turnéidőpontot jelentettek be és új albumokat 2007-re, és ekkor jelentették be a nyári album megjelenését is STACKED RUBBISH-t. Az első körútjuk júliusban kezdődött amely a nyárra és az őszre egyaránt kiterjedt, a második körút pedig a téli hónapokban folytatódik. Az európai rajongók örömére a the GazettE bejelentette, hogy visszatér Európába és bejelentettek egy rövid körutat, Németországon keresztül Franciaországba, Finnországba, és Angliába is elmentek. Ezen felül bejelentették a 2008-as turnéidőpontokat és egy új albumot.

Pénz, siker, és lassú halál

Az ebbe és a következő, a kilencvenes évek közepén felbukkanó, generációba (pl. Pierrot, Laputa, Dir en grey, La'cryma christi) tartozó zenakarok karrierje szinte kivétel nélkül ugyanúgy alakul: Egy-két demo és független kiadónál megjelent lemez után lecsap rájuk valamelyik major lemezkiadó és ezután a együttes hatalmas népszerűségre tesz szert, azonban mind zeneileg, mind kinézetben egyre visszafogottabbá válik. Eltűnnek, vagy legalábbis visszafogotabbakká válnak a sminkek, nincsenek többé extrém ruhák, a brutál, sötét hangulatú, sikításokal teletűzdelt dalok is mindinkább elmaradnak, helyettük kapunk balladákat orrvérzésig, a témában a vér és erőszak helyett egyre inkább a szerelemé és hasonló csacskaságoké lesz a főszerep. Ez nem azt jelenti, hogy a zenekarok bármivel rosszabakká váltak volna... Továbbra is kíváló számokat, albumokat hoznak össze, de ez már egy más műfaj... a stílusbeli változást sok régi rajongó nem is tudja feldolgozni és hátatfordítanak régi kedvenceiknek. Azonban minden elvesztett rajongó helyett kapnak vagy száz újat.

Ekkortól kezdve válik egyre elterjedtebbé a JRock kifejezés ami leginkább arra szolgál, hogy ezeket a zenekarokat megkülönböztesse azoktól akik megmaradtak a szélsőségeknél. Mert azért vannak kívételek.. a Malice Mizer a major lemezszerződésnek és sikernek köszönhető nagyobb pénzügyi szabadságot arra használja, hogy a szinpadi showt, kosztümöket és videókat még nagyszabásúbbá, tökéletesebbé és legfőbbképp extrémebbé tegye. A másik zenekar, amely majdnem ilyen következetesen ragaszkodik a szélsőségekhez, a kilencvenes évek második felének legnagyobb hatású visual bandája a Dir en grey. Rajuk zeneileg és kinézetben is talán a korai Luna Sea és Kuroyume volt legnagyobb hatással... a két gitáros Die és Kaoru jónéhány képen úgy néz ki mintha épp akkor fosztották volna ki Sugizo ruhásszekrényét, dalaikból árad az első néhány Kuroyume lemezre oly jellemző hisztérikus őrület, Kyo üvöltései, pedig Ryu sikolyait idézik (itt jegyezném meg, hogy a Luna Sea énekese, Ryuichi, aki eleinte igencsak kegyetlen hangokat préselt ki magából, később a szivlangyosító szerelmesdalocskák egyik fő specialistájává vált... mit tesz az emberrel a hírnév)

A ex-visual, major zenekarok közt a kilencvenes évek második felére kialakul egy nagyon jellegzetes hangzás, amelynek legfőbb jellemzői a végtelenül dallamos, softos, olykor pop-ba áthajló dalok. Ezt a vonalat követi az ekkoriban alakuló zenekarok közül is jónéhány, például a Janne Da Arc és a Raphael, akik ennek köszönhetóen szintén pillanatok alatt nagy kiadókhoz és ennek következményeként a toplisták élére kerülnek.

Azért persze nem mindenki ebbe az irányba indult el: legjobb példa a kis botladozás (True *khm-khm*) után magára találó és Japán egyik legkiválóbb zenekarává váló L'Arc~en~Ciel, és az egyre inkább punkos zenét játszó Kuroyume, akik 1999-ben feloszlanak, csak azért, hogy az együttesvezető, énekes Kiyoharu, aki a japán rock egyik legkarizmatikusabb és komprumisszummentesebb (nomeg legőrültebb) figurája, új Sads nevű zenekarával teljesen maga mögött hagyja a múltat és bebizonyítsa, hogy a kiégett és fáradt műfajnak hitt punk-rockból igenis lehet kihozni új dolgokat dögivel, csak akarni kell.

Ez a JRock igazi fénykora. A műfaj hisztérikus népszerűségnek örvend, sorra jelennek meg a jobbnál-jobb kislemezek és albumok, a zenekarok ekkorra már rég maguk mögött hagyták a kis klubbokat és mindegyikük teltházas stadionturnékat csinál, lemezeik kivétel nélkül a toplisták tetején landolnak, velük vannak tele a zenei tv-műsorok, rádiók, újságok és nemzetközileg is ekkor kezdenek egyre többen felfigyelni arra, hogy mi is folyik a kis szigetországban. Nopersze nem a nagyközönség, hanem elsősorban az anime rajongók, akiknek különben is van már egy kis rálátása a japán kultúrára.

2000-ben viszont elkezdődnek a problémák... A Luna Sea egy kb. egyéves leállás után, amely idő alatt a tagok szoló projectjeikkel törődtek, visszatér, összehoz még egy lemezt (Lunacy címen... visszautalva az együttes eredeti nevére), majd bejelentik, hogy feloszlanak. Következő évben a L'Arc~en~Ciel jelenti be, hogy tartanak egy kis leállást szóló-tervek miatt és a kényszer-szünet azóta is csak nyúlik és a rajongók egyre szkeptikusabbak azzal kapcsolatban, hogy van-e így a zenekarnak jövője... Később pedig a Siam Shade és a Rouage is feloszlott, a Shazna pedig az énekes kisebbfajta botrányt okozó házassága, majd válása után szépen csendben eltünt. Több, frissen a majorökhöz került zenekar pedig nem húzza sokáig... Lareine a "zenei nézeteltérések" miatt oszlott fel, a Raphael, a gitáros Kazuki halála miatt, a sokéves indies periódus után leszerződő Baiser meg fene tudja miért...

A Dir en grey és a Malice Mizer, az a két zenakar aki nem hajlandó visszafogni magát extremitás terén, inkább visszamegy független kiadókhoz, hogy nyugodtan csinálhassák azt amit akarnak. Akik maradnak nagy kiadóknál nem sokat tesznek hozzá a műfajhoz... a Pierrot még összehozza pályafutása talán legjobb lemezét, a zeneileg, és témájában (diktatúra, korrupció és igen lesújtó kép a társadalomról) is roppant húzós és agresszív Private Enemy-t, majd teljesen érthetetlen módon beállnak a sorba, és elkezdenek az ekkorra már eredetinek vagy újítónak véletlenül sem nevezhető, tipikus JRock hangzásba tökéletesen belesimuló, meglehetősen unalmas számokat irogatni. Számos zenekar pedig láthatóan képtelen a változásra, vagy megújulásra... A Plastic Tree, a GLAY vagy a La'cryma christi stílusa nem sokat változik az évek során és habár továbbra is jók a lemezeik, újat igazából nem tudnak felmutatni... az olyan újabb sikercsapatok mint a Janne Da Arc, a Wyse vagy a producerek által ősszeválogatott Lucifer pedig igazából említésre sem méltóak.

A nagy kivétel a Buck-Tick, és talán még a Laputa, akiknek továbbra sincsenek gyengébb pillanatai, és sokkal hajlamosabbak a kisérletezésre mint a többiek.
Vagyis mára a JRock-nak már nincs meg az az vonzereje mint pár évvel ezelőtt... nem kapkodjuk a fejünket az új, soha nem hallott hangzások miatt, nem érezzük azt az átütő erőt és lelkesedést ami régebben még oly kézzelfogható volt...

Ennyi alapján azt szűrhetnénk le, hogy a Visual és JRock, sok más irányzathoz hasonlóan idővel kiégett és érdektelenné vált... azonban ez közel sem igaz. Csak azt bizonyítja, hogy azoknak akik annak idején húzták a szájukat mikor a zenakarok aláírták a szép nagy számokkal teleirogatott lemezszerződéseket, félve attól, hogy milyen hatással lesznek a nagy kiadók kedvenceikere végülis bizonyos fokig igazuk lett. Mert miközben a felszinen szépen lassan haldoklik minden, mélyen, a kis klubbok világában úgy pörögnek az események mint még soha...

Rock és nagy hajak

A fiatalok újabb nemzedékét már nem érdekelte a hagyományos rock'n'roll, vagy a Bob Dylan inspirálta folk-rock. Szivesebben hallgatták a nyugati hard-rock és heavy metal zenekarokat, melyek akkoriban voltak népszerűségük csúcsán (pl. Hanoi Rocks, KISS, Mötley Crüe) és mikor rendes rock-fanatikus fiatalhoz illően kitalalták, hogy na akkor ők is zenekart alapítanak, természetesen ezek a zenék voltak az elsődleges hatásaik. Természetesen átvették a nyugati bandákra jellemző külsőségeket is: nagy, feltupírozott hajak, bőrcuccok, arcfestés és gyakran a későbbiekben különlegesen meghatározóvá váló nőies, androgün kinézet.

Ezen zenekarok egyike volt az 1982-ben alakult X (akik pár évvel később X-Japan névre váltottak ). Az énekes Toshi és dobos/zongorista Yoshiki által alapított X zenéjét a kiadók eleinte persze túl durvának találták és így nem jutottak szerződéshez. Egy idő után feladták a felesleges próbálkozásokat és családi pénzből saját kiadót alapítottak Extasy Records néven és ezzel kezdetét vette a visual-rock igazi története. 1988-ban jelenik meg első lemezük, a Vanishing Vision és rövid időn belül egyenlőre viszonylag kicsi, de annál fanatikusabb rajongótábort szereznek maguknak. Még '88-ban leszerződtetik az első zenekarokat a kiadójukhoz. Ezek közül az első a Ladies Room és a Zi:Kill, akiket számos más zenakar követ, köztük a később a műfaj egyik legfontosabb zenekarává váló Luna Sea is akikre az X gitárosa, hide figyel fel egy fellépésükön. 1989-ben megjenik a második X album (Blue Blood) ami már hatalmas siker és az Oricon toplistán a negyedik helyig jut.

Persze nem az X volt az egyetlen ilyen zenekar... számtalan más banda játszott hasonló hard-rock inspirált zenét, hasonló külsőségekkel megtámogatva. Dead End, Gas Tunk, Media Youth, Tokyo Yankees, Gilles De Rais és a hagyományos heavy metal hangzást követő Seikima II, vagy a Color melyben a később meghatározó szerephez jutó Free Will kiadót alapító Dynamite Tommy felbukkant... azonban az X hatása kiadójuknak, Yoshiki zeneszerzői képességének (olyan rock-balladákat mint ő nem írt senki :) ), valamint nagy részben a zenekartagok (elsősorban hide és Yoshiki) extravagáns személyiségének és ebből következő kult-hős státuszuknak köszönhetően felbecsülhetetlen.

Az egyetlen igazán fontos visual zenekar amely nem az X által elindított hullámnak köszönheti sikerét, az 1983-ban alkult Buck-Tick akik már az X-Japan első sikerei előtt befutottak és zeneileg is olyan távol voltak a kortásaikra jellemző hangos és zúzos hard-rocktól, amennyire az a rockzene határain belül lehetséges. Az ő sőtét tónusú, sokszor nyomasztó és felkavaró zenéjük gyökerei a klasszikus glam (David Bowie, Roxy Music), a new-wave (Ultravox, Japan) és legfőbbképp a korai dark-rock (Bauhaus, Clan of Xymox, The Cure) együttesekben rejlenek. Ezt a keveréket az akkoriban nagyon népszerű japán Boowy könnyedebb rockjának hatása enyhítette és tette befogadhatóvá a nagyközönség számára.
A Buck-Tick akik kinézetben is zenei példaképeiket követik (nagyrészt elegáns fekete és fehér ruhák, égnekálló, bozontos frizurák, ésatöbbi) 1986-ban jut lemezszerződéshez és kisérteties szépségű, összetéveszthetetlenül egyedi zenéjüknek köszönhetően pár évvel később már a legnépszerűbb zenekarok között vannak. Ezt a pozíciójukat a mai napig sikerűlt megtartaniuk és azóta is sorban adják ki a jobbnál jobb albumokat.

Az X, a B-T és a többiek sikere nagyban megkönnyítí az olyan a kilencvenes évek elején felbukkanó visual zenekarok dolgát, mint a Luna Sea, GLAY, Penicillin, Kuroyume, Shazna, Malice Mizer, L'Arc~en~Ciel, Siam Shade stb... Azonban ezek a zenekarok mind más és más hatásokból építkeznek aminek köszönhetően mind kinézet, mind pedig zene szempontjából elkezdődik a visual-keit oly érdekessé tevő stíluskavalkád.

A gyakran elegáns öltönyökben pompázó, de egészen elképesztő hajviseletekkel rendelkező GLAY kezdettől fogva a pop és a rockzene ötvözésével kisérletezett (nem-kicsit a Boowy nyomdokain haladva), a Kuroyume, a Luna Sea mellett a legfontosabb előfutára a későbbiekben oly jellegzetessé váló visual-hangzásnak ami a goth/dark-rock dallamos, de ugyanakkor sőtét és fenyegető zenei világát vegyíti a hard-rockra jellemző zúzással.

Ekkoriban jelennek meg egyre több zenekarban a néha egészen félelmetes mértében nőies kinézetű zenészek. Ilyen például Hakuei a Penicillin-ből, Hyde a L'Arc~en~Ciel-ből és legfőbbképp a Shazna énekese, Izam, aki Japánban meglehetősen szokatlan 190 cm körüli magassága ellenére egy-az-egyben úgy néz ki mint egy kétségbeejtően aranyos tizenéves lány. Azonban ezt a később a visual-kei elválaszthatatlan részévé váló trend-et, Mana, a kosztümök, smink és szinpadiasság tekintetében is minden zenekart messze túlszárnyaló Malice Mizer gitárosa vitte tökélyre. Míg a többi együttesnek többé-kevésbé megtalálhatóak a zenei előképei nyugaton, addig a Malice klasszikus zenét, rockkal, majd későbbiekben industriallal ötvöző hangzásához hasonlót nem találunk.
Ezek a zenekarok voltak legnagyobb hatással a következő visual-kei generációra mind zeneileg, mind kinézetben, mindpedig a visual-kei-re olyannyira jellemző szinpadi pózok tekintetében... a Malice középkori kosztümei, a Kuroyume durva dark-rockja, a Luna Sea gitáros Sugizo feszes bőr- és latex-cuccai, vörös haja és szinpadi pózolása mind a mai napig számtalan zenekar eszköztárában a legfontosabb elemek közt vannak.

Hide

1998. május 2.-án reggel részegen tért haza otthonába és 8 óra után öngyilkos lett. Lakótársa találta meg a fürdőszobában. hide egy törölközővel akasztotta fel magát a kilincsre. Hamvait testvére Hiroshi szétszórta az óceán fellett.A sírja Yokosuka-ban van.

Hide múzeum is volt Yokosuka-ban, de 2005-ben bezárták.

1998. május 7.-én családja, barátai és több mint 50 000 rajongó kísérte utolsó útjára. A szertartás a buddhista Tsukij-Honganji templomban volt.

X- Japán (néhány kép)

Akkor vegyük sorba:  

• X-japan
• Hide                         
• Heath                       
• Taiji 
• Pata
• Toshi
• Yoshiki 

                                     

X-japan: Forever love

                                            ~ Hide (1964 - 1998) ~

Sztem ez egy nagyon szép szám. Hallani lehetett Hide temetésén is, ekkor mondta el - a temetésen- Yoshiki a beszédet, nyagyon sokan összegyültek, tömeghisztériai is volt. Íme Yoshiki beszéde: "Nagyon sokkos állapotba kerültem, amikor megtudtam, hogy meghalt. Egyszerűen nem hittem el. Már alszik, gyönyörű arccal. Próbáltam felébreszteni újra és újra, de ő csak aludt. hide volt a legnyugodtabb ember a bandában. Mindig nyugodt volt és fontos tanácsokat adott nekem. Természetesen néha letért a helyes ösvényről, amikor nyomás alá került. Ilyenkor mindig felhívott engem. Mindenről tudtunk beszélni: a bandáról, az életről, a barátokról, a zenéről, a rajongókról. Néha olyan volt, mintha a bátyám lenne, néha olyan, mintha az öcsém. Néha együtt ittunk és verekedtünk, de másnap mindig megkérdeze: 'Yoshiki, mit csináltam tegnap? Bocsi, semmire nem emlékszem.' Úgy gondolom most mindenki összezavarodott. Nem tudom kifejezni mennyire szomórú vagyok, de el kell fogadnunk a tényt, hogy semmin sem tudunk változtatni. Imádkozzunk, hogy a mennybe kerüljön!" A temetés után elég sok rajongo öngyilkosságot követett el. Íme : Forever love

Háth igen, ismét Szili egyik műve....................

Egy magyar órára, eredetileg rokokó stílusban (kellett volna, hihihi XD)
Rózsácskám

 A nap első sugarai sikoltozva szánkáztak végig a még ropogós hajnali ködön, hogy aztán a földre érve tévelyegjenek a buja, zöld fűszálak között.
 Mások erős rohammal zavarják fel édes álmukból a virágkelyheken csüggő hajnali vízcseppeket, melyek számára mintha megállt volna az idő. Most aztán hangosan csobbanva érkeznek a földre. Megint mások a fák üde-zöld leveleiről csillognak vissza, meg-megvilágítva a már elevenen ugrándozó kis erdei állatkákat. Egy kis mókus fickándozva veti magát egy lepottyanó bogyó után, aztán arcát beletemetve tűnik el a csípős bozót mögött.
 Kint a réten már a nap felé bólogatnak az apró virágok kis kobakjukkal. Reggelre ők már mind kinyílnak, sárga-lila szirmaikkal bámulnak a világra. Csak egy lény van az egész mezőn, mely nem csatlakozik az életvidám napközönség színes ünnepéhez…
 Egy eltévelyedett rózsácska árválkodik egyedül a széles réten, még meg-meghajlik a kora-szellő legkisebb fuvallataitól is. Törékeny, még tövisei is kicsinyek… De hát nem is akar ő bántani senkit. Csak egyedül van… A többiek pajkos-kacér kitárulkozása egész lényét megbabonázza, igézve csodálja a reggeli varázst. Ő nem tud ilyet, ó, még nem. És ettől amúgy is piros szirmacskái még jobban elvörösödnek. Csodálva nézi a színes, de egyszerű többieket, majd nézi a napot. Ő is érzi a melegséget, ami szétárad benne, érzi a napsugarak szikrázó hadát pihe kis levelein.
 Mégsem történik semmi.
 Szirmai nem mozdulnak, nem engednek belátni kis szívébe. Túl durva a külvilág, durvák a többiek, akik oly szemérmetlenül tárulkoznak ki egymásnak, a világnak…
 Aztán megérez valamit. Valami lassan elönti ereit, valami éltető nedű kitölti mindenét, legbensőbb porcikáit is megérinti. Megbódítja. De ő nem akarja. Még nem, vagyis… Küszködve küzd az egész lényét elöntő érzéssel, aztán minden része apránként adja meg magát. Lassan, hunyorogva fordítja fejét a naphoz, majd, mint valami varázsütésre, elkezdődik!
 Először egyik kis szirma mozdul meg. Türelmetlenül, mégis félve mutatja meg magát. Aztán a többiek, sorban, majd egyszerre, de még mindig remegve, sziporkázva a kíváncsiságtól és a megilletődöttségtől. A kis virág egészen átengedi magát a csodálatos érzésnek, levelei összerezzennek, szirma izgatottan pironkodik.
 Aztán vége. Túl van rajta. Szívét még mindig szorongatja a gyönyörűséges érzés, rózsaszín kelyhe megadja magát a napnak, most már kívánkozva szívja magába annak melegét…

A rózsácskából rózsa lett.

szily3 tollából

Omedetoo-gozaimasu Uruha-san!!!

Sajnos az utóbbi pár napban nem voltam gépközelbe, Így nem tudtam a megfelelő nap írni, bár most sem késő. Szal a lényeg, hogy Uruha (Tkeshima Kouyou) a The GazettE gitárosa június 9.-én volt 28 éves. Hiába az ilyen félistenek is öregszenek :( De még így is gyönyörű!

NLSG Tour

Háth valami fantasztikus, nem is tudom hányszor néztem meg, mind1 nem is számít. Föleg a vége nagyon jó, amikor meghatódnak és elkezdenek sírni. Végülis felléphettek egy olyan hires arénába, hol azelőtt rengeteg neves előadó megfordult már. Nagyon cuki volt Ruki, ő kezdett sírni leghamarabb, aztán a többiek meg próbálták takergatni az arcukat a törcsikkel. Nagyon megható lehetett, amikor megfogták egymás kezét, ők is és a közönség is, és felugrottak. Bár ott lettem volna....
Itt a link, ha esetleg vki nem tudja miről locsogtam:
http://www.youtube.com/watch?v=SnPvr_QDtjo

Szülinap!!!!!!!

Holnapután, kedden, június 9.-én, Uruhanak születésnapja lesz. 28 lesz a drága!!!!:D

Kötél a nyakamon

Ez is a barátom Szili ( Szily3) műve mint az előző

Refrén:
Kötél a nyakamon, bámulok csüggedten,
Mielőtt elmegyek, még egyet lélegzem,
Az a hurok a gégémnél, már baromira szorít,
Mondd, ki szed le innen, ha mindenki eltaszít?

Így lógok magamban, már nincs sok hátra,
Majd leszegett fejjel lépek egy másvilágba.
Ott talán egyszer csak megkapom, mire vágytam,
Csak egy lány kellett nekem, mindig csak rá vártam,
De túl sokáig, és egyszer azt láttam,
Hogy már csak emlék, s mikor a temetésén álltam,
Nem voltam elég fekete abban a gyászruhában…

Refr.2x

Az üvegkoporsón át, még utoljára ránéztem,
És az égre emelt, remegő kézzel kértem,
Hogy ott lehessek mellette, öleljem a hideg testet,
S ne legyek már én se más, csak egy feslett,
Fakó emlék a temető lépcsőjén,
Ahol már minden hideg, árnytalan,
Minden gondolat közömbös és tárgytalan!

… de most már ott leszek, nincs sok hátra,
Utánad megyek a másvilágra!

Refr.2x

Kísért egy fájó kép

Ez egy nagyon jó barátom dalszövegee! Hajrá Szili!

Kísért egy fájó kép, betölti napjaim,
Ez lebeg előttem, megsebzi ajkaim.
Nem tudok már beszélni, nem megy, mert félek,
Félek hogy a saját sírgödrömbe lépek…

Egyre nagyobb a seb, mit a kép okozott,
Kicsordul egy vércsepp, az államon lecsorog.
Érzem az ízét is: keserű a vérem,
Keserű, mert ugyanúgy keserű a szívem…

Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?

Könyörtelen álom gyötör, nem hagyja nyugodni lelkem,
Mindig téged látlak, arcoddal ébredem.
Ott vagyunk ketten: sétálunk egy parkba,
Leülük egy fa alá, vagy elnyúlunk egy padra.
Érzem hogy érzel, feléd csúszik a kezem,
Megfogod: végre, Istenem!
Végre… de már vége! ennyi felébredek,
Még látlak egy darabig, aztán a semmibe révedek.

Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?

Miért fáj mindenem, miért fáj az életem,
Miért nem lehetek boldog, mond miért van ez, Istenem!?
Miért kell, mindennap ezt éreznem?
Adj választ, mert egyedül nem érthetem!
Adj választ Uram, vagy tépd ki a szívemet,
Vagy én tépem ki, ha mindig így ébredek!

Csak egy lány, róla szólnak álmaim,
Te vagy az, ki levágod szárnyaim…

Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem, felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?

Legyen már vége, aludni akarok,
De nem merek, mert megint rólad álmodok.
Gyűlölöm a percet, vagy gyűlölni szeretném,
Mikor meg látlak, de ezt ugysem tehetném…
Túl sok vagy nekem, túl sokat jelentesz,
Nem csak egy szerelem, érzem, te több lehetsz…

Leech - Pióca

Eeredeti:
Nobody believes you.

Marble no kabe wa takaku doro ni mamirete ita yo
naguritsukerareta youna itami ga ore wo hanasanee
tairyou ni koboreta Imperfection kanzen ni nomareta Expression
I who sings black again. I who dyes black again.
nandomo atama wo tsubusu Insult

Let’s send a gallows in the last scene which you hope for.
Don’t hush up a mistake.
Take responsibility.
Tatoesete wa tsuzukeru wake yuke
Ubutsu wasenu tame wo sou e kizoku

Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your face.]
me ni utsuru kotae wo egaku
[I want to scatter your trick]
Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your excuse.]
kuroki hi wa ima mo asenu mama
A prosecute. Your luck will run out someday.
Hatred to you is a proper act.

nagareta kekkan to muhyoujou to muryoku toki ga boukyaku ni uete mo wasureru koto wa shinai

You are the same as a leech which sucks blood to live.

Let’s send a gallows in the last scene which you hope for.
Don’t hush up a mistake.
Take responsibility.
imada mienee yukue shirezu no mono matowaseta no wa subete uwabe dake
uritobasareta no wa shisou no gizou shikori mo sezu mata yotte kiyagaru

Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your face.]
me ni utsuru kotae ga kieru
[I want to scatter your trick]
Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your excuse.]
kuroki hi wo houmuru muimi sa ni
I felt humiliation.

utsukushiki seijaku ga kanashige ni yureteru me wo fusagu koto sae tsumi
A prosecute. Your luck will run out someday.
Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.

You are the same as a leech which sucks blood to live (2x)
Fuck off

Magyar:
Senki nem hisz neked
A márványfal magasan be van terítve mocsokkal
A fájdalom összevert ás nem ereszt többé
A tökéletlenség áthatolt a tökéletességen
Én vagyok ki újra “feketét” énekelek (a színre utal)
feketén halok meg
Sért, hogy annyiszor összehúzta már a fejem

Hadd küldjek akasztófát az utolsó reményképedbe
Ne tussold el a hibát, Végy felelősséget
Még nem látom holléted, valami amit nem vagyok képes megtudni
az amit kimutatsz az a felszín
Amit kiárusítasz az a gondolatok hamisítványa
melyhez nyugtalanság nélkül közelítesz megint

Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni/oszlatni az arcod}
A válasz ábrázata ott tükröződik a szemeidben
{Szét akarom szórni a trükkjeidet (?)}
Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni az összes kifogásodat}
A fekete nap még mindig nem halványul
A gyűlölet számodra megfelelő cselekvés…

Elmosott hibák, kifejezéstelenség, és erőtlenség
Még ha az idő öntudatlanul telik (számodra), nem felejtek
Ugyanolyan vagy mint egy pióca, vért szívsz, hogy élj.

Hadd küldjek akasztófát az utolsó reményképedbe
Ne tussold el a hibát, Végy felelősséget
Még nem látom holléted, valami amit nem vagyok képes megtudni
az amit kimutatsz az a felszín
Amit kiárusítasz az a gondolatok hamisítványa
melyhez nyugtalanság nélkül közelítesz megint

Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni/oszlatni az arcod}
A szemeidben tükröződő válasz eltűnik
{Szét akarom szórni a trükkjeidet (?)}
Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni az összes kifogásodat}
A fekete napot jelentéktelenségbe temettük
Megaláztatást éreztem

Szomorú kinézetemmel a gyönyörű némaság ingadozik, ha bűn lehunyom szemeimet
Vádemelés, A szerencséd egy nap majd elfogy
Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
Olyan vagy mint a pióca, mi vért szop, hogy éljen (2x)
Baszki

Miseinen(gazette)

Japán:
Gamushara ni nanika wo sagashiteta
Tsumazuitemo ii kara maeni
Bakageteru no wa wakatteru,
Tada koukaisenu you hashiru no sa

Shinraidekiru no wa jibun dake de
Nakama nante iranakatta
Nanimokamo ni mukatteita yaiba
Shishun no hane wa moroku hakanai

Tsuyokunaritai hitori de ikiru tsuyosa wo
Hontou wa uragirareru no ga kowai dake
Nigete bakari ja nani hitotsu kawaranai to
Wakatte iru no ni kawarenu boku ga iru

Hokorashige ni kazashiteta kodoku to iu [puraido] wa
Yakunitatanu risou e to nigeru tame no hane datta
Hokorashige ni kazashiteta jikoshuchou to iu “riot”
Kono hikari no mukou ni wa jiyuu nado nakatta n’da

Tennage bluely days

Areteita mainichi ni oboreteta n’da
Kizuitara kodoku seotteta
Tsurakatta. hontou wa hitori nante ne
Nozonde nakatta n’da

Hokorashige ni kazashiteta kodoku to iu [puraido] wa
Yakunitatanu risou e to nigeru tame no hane datta
Hokorashige ni kazashiteta jikoshuchou to iu “riot”
Kono hikari no mukou ni wa jiyuu nado nakatta n’da

Tsuyogatte bakari ja hontou no kao wasurechau kara
Tama ni chikara wo nuite dareka ni tayoru koto mo daiji desu
Kizutsuite, kizutsuite, kizutsuite, nakitai toki wa
Oozora ni mukatte oogoe de sakende mite

(I don’t want to forget to myself)
(I want to be my again)

Konna yowai boku no tame ni senaka oshite kureta
Chichi ya haha ya nakama no hagemasu koe ga boku ni hikari kuremashita

Hokorashige ni kazashiteta kodoku to shishunkizu wa
Yakunitatanu risou e to nigeru tame no hane datta
Aoku hareta ano sora ni jiyuu ga aru to suru nara
Kono hokoritakaki hane ga chigiretemo kamawanai
Boku wa hashiridashiteta gamushara ni sora wo megakete
Hane wo hiroge tobitatta rakka ten wa “jiyuu” na no dato
Subarashiki kazoku wo mochi subarashiki nakama wo motte
Saikou no hibi datta umare kawattara mata aou..

Magyar:
Lázasan kutattam valami után
Nem gáz ha megbotlok, megyek tovább előre
Tudom hülyeség, de csak futok bánat nélkül
Az egyetlen akiben bízhatok az önmagam, nem volt szükségem barátokra
Kimutattam méregfogamat a semmire és mindenre
A kamaszkori szexualitás törékeny és gyors
Erős akarok lenni, adj erőt, hogy önállóan élhessek
Őszintén… csak féltem az árulástól.
Tudtam, hogy semmi sem változna ha állandóan elfutnék
De nem tudtam megváltozni
A magányomra voltam büszke, ami a szárnyam volt,
menekülni a haragtalan álmokból

A határozottságom amire büszke voltam, LÁZADÁS-nak hívták
Nem volt szabadság, semmi sem a fény mögött
Kamaszkori kék napok
Belefulladtam az újabb durva napokba
Mielőtt tudtam már felvállaltam egyfajta magányt
Nehéz volt. Őszintén…
Egyáltalán nem akartam önálló lenni.

Amióta állandóan színleli valaki az erőt, elfelejti igazi arcát
Fontos időnként lazítani és másokra támaszkodni
Fáj… ha sírni akarsz, nézz a hatalmas égre
És ordíts hangosan.
Ha el akarod felejteni önmagad, attól még lehetsz az aki vagy.
Apám, anyám, és a barátaim bátorító hangjával sarkalltak,
hogy ha valaki olyan gyenge is mint én,
fényt adtak nekem.

A magány és fájdalom amire büszke voltam
Azok voltak a szárnyaim, menekülni a haragtalan álmokból
Ha van szabadság ott, azon a tiszta kék égen,
Nem érdekelne ha a két szárnyam amire büszke vagyok, lehullanának

Futni kezdtem, lázasan az ég felé
Kiterjesztettem szárnyaimat és elrepültem és észrevettem hová estem.
Ez volt a szabadság.
Egy csodálatos családdal, és csodálatos barátokkal
Ezek voltak életem legszebb napjai, és ha újjászületek majd…
Találkozzunk újra!

És mégis forog a föld....

Na igen, van ilyen is! Vannak akiknek úgy is jó az elért eredmény, hogy csontig nyalják érte a segged, vigyorognak , kedvesek veled, a hátad mögött meg mocskolnak. Biza-biza! Téged mocskolnak, azt hiszik körülöttük forog a világ, őket mindenki szereti, pedig csak kibaszottúl irigyek. Ez van ha nem volt, nincs és nem is lesz soha gy igaz barátjuk. Te pedig hagyod vagy visszavágsz, mert mást nem tehetsz, de ígyse, úgyse jöhetsz ki győztesen! (Max rohadt jót szorakozol mikor szivatod :D).