Videó

Nos..., megint itt, és ha minden igaz (meg persze fel tom tölteni )lesz nehany videó is : (dobpergés) Az Esztit szapuló műsor, amit az egyik nagyon jó barátnőmmel Erzsivel csináltunk:) Adélci már alig várja h megnézhesse:))))))

Jasmine You "távozott"

2009. 08. 09-én elhunyt Jasmine You, a Versailles Philharmonic Quintet basszusgitárosa. Nem egészen egy hónapja keringenek a hírek a "rossz fizikai állapotáról", s alig egy hete jelentették be, hogy egyelőre beszünteti zenészi tevékenykedését, s az előre lekötött koncerteken egy support-zenész fogja helyettesíteni. Ha jól tudom egy hétig volt korházban, bár sztem még most se biztos senki, lehet valaki csak nagyon unatkozott, bár elég biztos forrásból származik. Na, de lényegében azért írtam ezt a bejegyzést mert eléggé ledöbbentem, háth nyugodjon békében.:( Ezután nem tudom mi lesz a Versailles-al. Remélem azért megmaradnak. 

Eleg rég...

Igen, elég rég írtam, de nem igazán volt amit, valahogy nincs se időm, se kedvem... De, végülis most hallgattam meg  Gackt egyik számát. Igaz elég régóta szeretem már a jrockot-popot, de még csak most jutottam el Gacktig. Miután láttam a Vanilla koncertfelvétélét... kicsit, hm, félretettem Gackt. :)) A szám ami megváltoztatta a véleményem az a Secret Garden és a Redemption volt. Hihetetlenül jó ez a két szám, egyből beleszerettem, perszem még mindig a Gazette az ász :)

Nah akor a két pv: Secret garden

                                      Redemption

Az én Kutyulim

Késő

Nos, ez egy régebbi irományom, ami... azt hiszem egy iskolai feladat volt, de ez már mind1...

Késő

Ősz végi délután az iskolában az utolsó óra zene. A tanár már jó félórája késik, a diákok már türelmetlenek. Ekkor belép az igazgató és bejelenti, h a zenetanár beteg, és Oszvald úr fogja helyettesíteni. Oszvald úr már idős, nyugdíjas ember volt, szemében már fáradt csillogás. Leó már kezdett is aggódni, mivel az előző tanárhoz délután is eljárt zongoraórára. Az óra elég unalmasan zajlott, majd kicsöngetés után Leó megbeszélte Oszvald úrral a délutáni órákat, így a megadott időpontban el is ment hozzá. 
Az utcában, ahol Oszvald úr lakott a fák már mind kopaszok voltak, sehol nem lehetett egy sárguló falevelet látni. Az öreg háza nagy volt és megkeseredett, nagyon elhagyatottnak tűnt. Leó bekopogott, az öregúr megkérte, hogy várjon rá. Míg várakozott körbenézett a szobában, az egész szoba „öreg”n volt: agyonhasznált szőnyeg, a sokat megért bútorok és a kopott zongora, ami, kora ellenére- ahogy azt Leó később megtapasztalta- nagyon szépen szólt .Leó még sosem érezte magát így. Egyszerűen olyan érzése volt, hogy nem illik ebbe a környezetbe. A sötét hajával, a tiritarka ruháival, piros pozsgás arcával, csillogó szemeivel minden volt csak ebbe a környezetbe nem illő. Azután jött Oszvald úr és megkezdték a zongora leckét, megbeszélték a következő órát is. Így ment ez mindennap. 
Egyik nap azonban Leó nem tudott menni, mert a húgának születésnapja volt és elvitte a vidámparkba. Következőalkalommal elmesélte az élményeit, remélve, így nem kap leszidást. 
-Ültél hullámvasúton is? - Kérdezte hirtelen, nagyon is élénken Oszvald úr. Leó meglepődött, nem gondolta volna, hogy ez érdekli az öreget. Így elmesélt neki mindent. 
-Én mindig is nagyon szerettem a hullámvasutat, de sosem ültem még rajta. – mondta egyszer Oszvald úr
-Miért nem? – kérdezte Leó
-Nem is tudom, azt hiszem nem volt rá időm. – volt a válasz. – Tudod, én mindig azt tettem, amit elvártak tőlem, megpróbáltam megalapozni a jövőmet, és valahogy közben észre se vettem, milyen üres lettem. Igazából, azt hiszem nem is éltem igazán.
-Sosem késő. – bíztatta Leó a szomorú vallomást hallva.
Néhány napig aztán Leó nem ment zongoraórára, mert elutazott a szüleivel. Nagyon jól érezte magát, lehetősége volt találkozni egy igazi, híres zongoristával is. Nagyon boldog volt, alig várta, hogy elmesélhesse az öregúrnak. „Biztos magányos már”- gondolta Leó. Így mikor hazaértek, bár már késő este volt, rögtön elindult Oszvald úrhoz, hogy megossza élményeit. Mikor az öreg ajtót nyitott, rögtön bele is kezdett a mesélésbe, ám ekkor Oszvald úr hirtelen nagyon dühösnek tűnt, leszidta, hogy ilyenkor zavarta és rácsapta az ajtót. Leó nagyon dühös lett, nem értette miért lett ilyen az öreg, pedig már egész jól kijöttek egymással. Másnap nem akart menni, de mégis olyan furcsa érzése támadt, ami arra késztette, hogy elmenjen hozzá.
Az ajtó nyitva volt, amikor odaért, ezért bátorkodott bemenni. Ám Oszvald úr nem várta őt a zongoránál ülve, ahogy szokta. A nagy, faragott karosszékben ült, mintha csak az ablakon nézne ki. De mégsem! Mikor Leó közelebb ment, meglátta, hogy miért is nem várta őt az öregúr a megszokott helyen. Nagyon megijedt. Oszvald úr merev volt és hideg. kékesszürke ujjai görcsösen szorongatták a szék karfáját. Világoskék szemei elszürkültek, tágra nyílva homályosan bámultak ki az ablakon. Az arcán minden ránc kisimult, bőre fehér és hideg volt, mint a márvány. Finom ívű szája résnyire nyitva volt és már szinte teljesen elfehéredett. Leó megrémült és kifele indult a házból.
Hirtelen megtorpant, havazott! Végre valahára havazott! Nagyon hideg volt, ő pedig ott állt az utca közepén és didergett, látta a haza igyekvő embereket, mígnem csak ő állt ugyanott, körülötte minden elcsendesedett. Már sehol sem volt az ősz szürkesége, mindent beborított a hó. A hópelyhek, mint millió pillangó szálltak körülötte, járták kábultba ejtő táncukat. Leó ismét furcsán érezte magát, határozottan érezte, hogy valami megváltozott. Ahogy hazafele indult, megroppant a friss hó a talpa alatt. Hirtelen nem is tudta, hogyan, de az jutott az eszébe, amit Oszvald úrnak mondott. Rá kellett jönnie, hogy tévedett, igenis lehet késő, és igenis akkor már késő volt. 

Vége.

Hurrráááááá!!!!!!!!!!

A Gazette egy új klippel fog hamarosa előállni, már meg is jelent az izelítö, rövid kis videó. A The invisible wall

Ez is valami hihetetlen jó lesz, mint ahogy azt már megszokhattuk, kicsit új, kicsit más, de mindenképp 100%-ig Gaztetto :D

Uruha-san

Uruha

Valódi név: Takashima Kouyou
Vércsoport: O
Születési idő: 1981. június 9.
Magasság: 177 cm
Láb méret: 27,5 cm
Születési hely: Kanagawa
Család: szülők, két nővér
Kedvenc szín: fekete, fehér, piros
Kedvenc ital: MOET & CHANDON
Nem kedvelt étel: kék sajt (?)
Hobby: foci, bowling, billiárd
Kedvenc márka: alfredoBANNISTER
Kedvelt típus: nagyszívű emberek
Gyűjt: borok
Cigaretta: Marlboro Menthol Light

Nem kedvelt típus: rossz személyiségű emberek
Kedvenc állat: Shiba inu (kutya)
Üzenete: „Akármi történik, ne add fel az álmaid!”
Előző bandái: Karasu, Ma'die Kusse, Kar+te=zyAnose