Hide

1998. május 2.-án reggel részegen tért haza otthonába és 8 óra után öngyilkos lett. Lakótársa találta meg a fürdőszobában. hide egy törölközővel akasztotta fel magát a kilincsre. Hamvait testvére Hiroshi szétszórta az óceán fellett.A sírja Yokosuka-ban van.

Hide múzeum is volt Yokosuka-ban, de 2005-ben bezárták.

1998. május 7.-én családja, barátai és több mint 50 000 rajongó kísérte utolsó útjára. A szertartás a buddhista Tsukij-Honganji templomban volt.

X- Japán (néhány kép)

Akkor vegyük sorba:  

• X-japan
• Hide                         
• Heath                       
• Taiji 
• Pata
• Toshi
• Yoshiki 

                                     

X-japan: Forever love

                                            ~ Hide (1964 - 1998) ~

Sztem ez egy nagyon szép szám. Hallani lehetett Hide temetésén is, ekkor mondta el - a temetésen- Yoshiki a beszédet, nyagyon sokan összegyültek, tömeghisztériai is volt. Íme Yoshiki beszéde: "Nagyon sokkos állapotba kerültem, amikor megtudtam, hogy meghalt. Egyszerűen nem hittem el. Már alszik, gyönyörű arccal. Próbáltam felébreszteni újra és újra, de ő csak aludt. hide volt a legnyugodtabb ember a bandában. Mindig nyugodt volt és fontos tanácsokat adott nekem. Természetesen néha letért a helyes ösvényről, amikor nyomás alá került. Ilyenkor mindig felhívott engem. Mindenről tudtunk beszélni: a bandáról, az életről, a barátokról, a zenéről, a rajongókról. Néha olyan volt, mintha a bátyám lenne, néha olyan, mintha az öcsém. Néha együtt ittunk és verekedtünk, de másnap mindig megkérdeze: 'Yoshiki, mit csináltam tegnap? Bocsi, semmire nem emlékszem.' Úgy gondolom most mindenki összezavarodott. Nem tudom kifejezni mennyire szomórú vagyok, de el kell fogadnunk a tényt, hogy semmin sem tudunk változtatni. Imádkozzunk, hogy a mennybe kerüljön!" A temetés után elég sok rajongo öngyilkosságot követett el. Íme : Forever love

Háth igen, ismét Szili egyik műve....................

Egy magyar órára, eredetileg rokokó stílusban (kellett volna, hihihi XD)
Rózsácskám

 A nap első sugarai sikoltozva szánkáztak végig a még ropogós hajnali ködön, hogy aztán a földre érve tévelyegjenek a buja, zöld fűszálak között.
 Mások erős rohammal zavarják fel édes álmukból a virágkelyheken csüggő hajnali vízcseppeket, melyek számára mintha megállt volna az idő. Most aztán hangosan csobbanva érkeznek a földre. Megint mások a fák üde-zöld leveleiről csillognak vissza, meg-megvilágítva a már elevenen ugrándozó kis erdei állatkákat. Egy kis mókus fickándozva veti magát egy lepottyanó bogyó után, aztán arcát beletemetve tűnik el a csípős bozót mögött.
 Kint a réten már a nap felé bólogatnak az apró virágok kis kobakjukkal. Reggelre ők már mind kinyílnak, sárga-lila szirmaikkal bámulnak a világra. Csak egy lény van az egész mezőn, mely nem csatlakozik az életvidám napközönség színes ünnepéhez…
 Egy eltévelyedett rózsácska árválkodik egyedül a széles réten, még meg-meghajlik a kora-szellő legkisebb fuvallataitól is. Törékeny, még tövisei is kicsinyek… De hát nem is akar ő bántani senkit. Csak egyedül van… A többiek pajkos-kacér kitárulkozása egész lényét megbabonázza, igézve csodálja a reggeli varázst. Ő nem tud ilyet, ó, még nem. És ettől amúgy is piros szirmacskái még jobban elvörösödnek. Csodálva nézi a színes, de egyszerű többieket, majd nézi a napot. Ő is érzi a melegséget, ami szétárad benne, érzi a napsugarak szikrázó hadát pihe kis levelein.
 Mégsem történik semmi.
 Szirmai nem mozdulnak, nem engednek belátni kis szívébe. Túl durva a külvilág, durvák a többiek, akik oly szemérmetlenül tárulkoznak ki egymásnak, a világnak…
 Aztán megérez valamit. Valami lassan elönti ereit, valami éltető nedű kitölti mindenét, legbensőbb porcikáit is megérinti. Megbódítja. De ő nem akarja. Még nem, vagyis… Küszködve küzd az egész lényét elöntő érzéssel, aztán minden része apránként adja meg magát. Lassan, hunyorogva fordítja fejét a naphoz, majd, mint valami varázsütésre, elkezdődik!
 Először egyik kis szirma mozdul meg. Türelmetlenül, mégis félve mutatja meg magát. Aztán a többiek, sorban, majd egyszerre, de még mindig remegve, sziporkázva a kíváncsiságtól és a megilletődöttségtől. A kis virág egészen átengedi magát a csodálatos érzésnek, levelei összerezzennek, szirma izgatottan pironkodik.
 Aztán vége. Túl van rajta. Szívét még mindig szorongatja a gyönyörűséges érzés, rózsaszín kelyhe megadja magát a napnak, most már kívánkozva szívja magába annak melegét…

A rózsácskából rózsa lett.

szily3 tollából

Omedetoo-gozaimasu Uruha-san!!!

Sajnos az utóbbi pár napban nem voltam gépközelbe, Így nem tudtam a megfelelő nap írni, bár most sem késő. Szal a lényeg, hogy Uruha (Tkeshima Kouyou) a The GazettE gitárosa június 9.-én volt 28 éves. Hiába az ilyen félistenek is öregszenek :( De még így is gyönyörű!

NLSG Tour

Háth valami fantasztikus, nem is tudom hányszor néztem meg, mind1 nem is számít. Föleg a vége nagyon jó, amikor meghatódnak és elkezdenek sírni. Végülis felléphettek egy olyan hires arénába, hol azelőtt rengeteg neves előadó megfordult már. Nagyon cuki volt Ruki, ő kezdett sírni leghamarabb, aztán a többiek meg próbálták takergatni az arcukat a törcsikkel. Nagyon megható lehetett, amikor megfogták egymás kezét, ők is és a közönség is, és felugrottak. Bár ott lettem volna....
Itt a link, ha esetleg vki nem tudja miről locsogtam:
http://www.youtube.com/watch?v=SnPvr_QDtjo

Szülinap!!!!!!!

Holnapután, kedden, június 9.-én, Uruhanak születésnapja lesz. 28 lesz a drága!!!!:D

Kötél a nyakamon

Ez is a barátom Szili ( Szily3) műve mint az előző

Refrén:
Kötél a nyakamon, bámulok csüggedten,
Mielőtt elmegyek, még egyet lélegzem,
Az a hurok a gégémnél, már baromira szorít,
Mondd, ki szed le innen, ha mindenki eltaszít?

Így lógok magamban, már nincs sok hátra,
Majd leszegett fejjel lépek egy másvilágba.
Ott talán egyszer csak megkapom, mire vágytam,
Csak egy lány kellett nekem, mindig csak rá vártam,
De túl sokáig, és egyszer azt láttam,
Hogy már csak emlék, s mikor a temetésén álltam,
Nem voltam elég fekete abban a gyászruhában…

Refr.2x

Az üvegkoporsón át, még utoljára ránéztem,
És az égre emelt, remegő kézzel kértem,
Hogy ott lehessek mellette, öleljem a hideg testet,
S ne legyek már én se más, csak egy feslett,
Fakó emlék a temető lépcsőjén,
Ahol már minden hideg, árnytalan,
Minden gondolat közömbös és tárgytalan!

… de most már ott leszek, nincs sok hátra,
Utánad megyek a másvilágra!

Refr.2x

Kísért egy fájó kép

Ez egy nagyon jó barátom dalszövegee! Hajrá Szili!

Kísért egy fájó kép, betölti napjaim,
Ez lebeg előttem, megsebzi ajkaim.
Nem tudok már beszélni, nem megy, mert félek,
Félek hogy a saját sírgödrömbe lépek…

Egyre nagyobb a seb, mit a kép okozott,
Kicsordul egy vércsepp, az államon lecsorog.
Érzem az ízét is: keserű a vérem,
Keserű, mert ugyanúgy keserű a szívem…

Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?

Könyörtelen álom gyötör, nem hagyja nyugodni lelkem,
Mindig téged látlak, arcoddal ébredem.
Ott vagyunk ketten: sétálunk egy parkba,
Leülük egy fa alá, vagy elnyúlunk egy padra.
Érzem hogy érzel, feléd csúszik a kezem,
Megfogod: végre, Istenem!
Végre… de már vége! ennyi felébredek,
Még látlak egy darabig, aztán a semmibe révedek.

Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?

Miért fáj mindenem, miért fáj az életem,
Miért nem lehetek boldog, mond miért van ez, Istenem!?
Miért kell, mindennap ezt éreznem?
Adj választ, mert egyedül nem érthetem!
Adj választ Uram, vagy tépd ki a szívemet,
Vagy én tépem ki, ha mindig így ébredek!

Csak egy lány, róla szólnak álmaim,
Te vagy az, ki levágod szárnyaim…

Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem, felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?

Legyen már vége, aludni akarok,
De nem merek, mert megint rólad álmodok.
Gyűlölöm a percet, vagy gyűlölni szeretném,
Mikor meg látlak, de ezt ugysem tehetném…
Túl sok vagy nekem, túl sokat jelentesz,
Nem csak egy szerelem, érzem, te több lehetsz…

Leech - Pióca

Eeredeti:
Nobody believes you.

Marble no kabe wa takaku doro ni mamirete ita yo
naguritsukerareta youna itami ga ore wo hanasanee
tairyou ni koboreta Imperfection kanzen ni nomareta Expression
I who sings black again. I who dyes black again.
nandomo atama wo tsubusu Insult

Let’s send a gallows in the last scene which you hope for.
Don’t hush up a mistake.
Take responsibility.
Tatoesete wa tsuzukeru wake yuke
Ubutsu wasenu tame wo sou e kizoku

Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your face.]
me ni utsuru kotae wo egaku
[I want to scatter your trick]
Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your excuse.]
kuroki hi wa ima mo asenu mama
A prosecute. Your luck will run out someday.
Hatred to you is a proper act.

nagareta kekkan to muhyoujou to muryoku toki ga boukyaku ni uete mo wasureru koto wa shinai

You are the same as a leech which sucks blood to live.

Let’s send a gallows in the last scene which you hope for.
Don’t hush up a mistake.
Take responsibility.
imada mienee yukue shirezu no mono matowaseta no wa subete uwabe dake
uritobasareta no wa shisou no gizou shikori mo sezu mata yotte kiyagaru

Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your face.]
me ni utsuru kotae ga kieru
[I want to scatter your trick]
Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.
[I want to scatter your excuse.]
kuroki hi wo houmuru muimi sa ni
I felt humiliation.

utsukushiki seijaku ga kanashige ni yureteru me wo fusagu koto sae tsumi
A prosecute. Your luck will run out someday.
Can you hear the counting song of pain, baby?
The president.

You are the same as a leech which sucks blood to live (2x)
Fuck off

Magyar:
Senki nem hisz neked
A márványfal magasan be van terítve mocsokkal
A fájdalom összevert ás nem ereszt többé
A tökéletlenség áthatolt a tökéletességen
Én vagyok ki újra “feketét” énekelek (a színre utal)
feketén halok meg
Sért, hogy annyiszor összehúzta már a fejem

Hadd küldjek akasztófát az utolsó reményképedbe
Ne tussold el a hibát, Végy felelősséget
Még nem látom holléted, valami amit nem vagyok képes megtudni
az amit kimutatsz az a felszín
Amit kiárusítasz az a gondolatok hamisítványa
melyhez nyugtalanság nélkül közelítesz megint

Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni/oszlatni az arcod}
A válasz ábrázata ott tükröződik a szemeidben
{Szét akarom szórni a trükkjeidet (?)}
Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni az összes kifogásodat}
A fekete nap még mindig nem halványul
A gyűlölet számodra megfelelő cselekvés…

Elmosott hibák, kifejezéstelenség, és erőtlenség
Még ha az idő öntudatlanul telik (számodra), nem felejtek
Ugyanolyan vagy mint egy pióca, vért szívsz, hogy élj.

Hadd küldjek akasztófát az utolsó reményképedbe
Ne tussold el a hibát, Végy felelősséget
Még nem látom holléted, valami amit nem vagyok képes megtudni
az amit kimutatsz az a felszín
Amit kiárusítasz az a gondolatok hamisítványa
melyhez nyugtalanság nélkül közelítesz megint

Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni/oszlatni az arcod}
A szemeidben tükröződő válasz eltűnik
{Szét akarom szórni a trükkjeidet (?)}
Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
{Szét akarom szórni az összes kifogásodat}
A fekete napot jelentéktelenségbe temettük
Megaláztatást éreztem

Szomorú kinézetemmel a gyönyörű némaság ingadozik, ha bűn lehunyom szemeimet
Vádemelés, A szerencséd egy nap majd elfogy
Hallod a fájdalom lüktető dalát, baby?
Az elnök
Olyan vagy mint a pióca, mi vért szop, hogy éljen (2x)
Baszki

Miseinen(gazette)

Japán:
Gamushara ni nanika wo sagashiteta
Tsumazuitemo ii kara maeni
Bakageteru no wa wakatteru,
Tada koukaisenu you hashiru no sa

Shinraidekiru no wa jibun dake de
Nakama nante iranakatta
Nanimokamo ni mukatteita yaiba
Shishun no hane wa moroku hakanai

Tsuyokunaritai hitori de ikiru tsuyosa wo
Hontou wa uragirareru no ga kowai dake
Nigete bakari ja nani hitotsu kawaranai to
Wakatte iru no ni kawarenu boku ga iru

Hokorashige ni kazashiteta kodoku to iu [puraido] wa
Yakunitatanu risou e to nigeru tame no hane datta
Hokorashige ni kazashiteta jikoshuchou to iu “riot”
Kono hikari no mukou ni wa jiyuu nado nakatta n’da

Tennage bluely days

Areteita mainichi ni oboreteta n’da
Kizuitara kodoku seotteta
Tsurakatta. hontou wa hitori nante ne
Nozonde nakatta n’da

Hokorashige ni kazashiteta kodoku to iu [puraido] wa
Yakunitatanu risou e to nigeru tame no hane datta
Hokorashige ni kazashiteta jikoshuchou to iu “riot”
Kono hikari no mukou ni wa jiyuu nado nakatta n’da

Tsuyogatte bakari ja hontou no kao wasurechau kara
Tama ni chikara wo nuite dareka ni tayoru koto mo daiji desu
Kizutsuite, kizutsuite, kizutsuite, nakitai toki wa
Oozora ni mukatte oogoe de sakende mite

(I don’t want to forget to myself)
(I want to be my again)

Konna yowai boku no tame ni senaka oshite kureta
Chichi ya haha ya nakama no hagemasu koe ga boku ni hikari kuremashita

Hokorashige ni kazashiteta kodoku to shishunkizu wa
Yakunitatanu risou e to nigeru tame no hane datta
Aoku hareta ano sora ni jiyuu ga aru to suru nara
Kono hokoritakaki hane ga chigiretemo kamawanai
Boku wa hashiridashiteta gamushara ni sora wo megakete
Hane wo hiroge tobitatta rakka ten wa “jiyuu” na no dato
Subarashiki kazoku wo mochi subarashiki nakama wo motte
Saikou no hibi datta umare kawattara mata aou..

Magyar:
Lázasan kutattam valami után
Nem gáz ha megbotlok, megyek tovább előre
Tudom hülyeség, de csak futok bánat nélkül
Az egyetlen akiben bízhatok az önmagam, nem volt szükségem barátokra
Kimutattam méregfogamat a semmire és mindenre
A kamaszkori szexualitás törékeny és gyors
Erős akarok lenni, adj erőt, hogy önállóan élhessek
Őszintén… csak féltem az árulástól.
Tudtam, hogy semmi sem változna ha állandóan elfutnék
De nem tudtam megváltozni
A magányomra voltam büszke, ami a szárnyam volt,
menekülni a haragtalan álmokból

A határozottságom amire büszke voltam, LÁZADÁS-nak hívták
Nem volt szabadság, semmi sem a fény mögött
Kamaszkori kék napok
Belefulladtam az újabb durva napokba
Mielőtt tudtam már felvállaltam egyfajta magányt
Nehéz volt. Őszintén…
Egyáltalán nem akartam önálló lenni.

Amióta állandóan színleli valaki az erőt, elfelejti igazi arcát
Fontos időnként lazítani és másokra támaszkodni
Fáj… ha sírni akarsz, nézz a hatalmas égre
És ordíts hangosan.
Ha el akarod felejteni önmagad, attól még lehetsz az aki vagy.
Apám, anyám, és a barátaim bátorító hangjával sarkalltak,
hogy ha valaki olyan gyenge is mint én,
fényt adtak nekem.

A magány és fájdalom amire büszke voltam
Azok voltak a szárnyaim, menekülni a haragtalan álmokból
Ha van szabadság ott, azon a tiszta kék égen,
Nem érdekelne ha a két szárnyam amire büszke vagyok, lehullanának

Futni kezdtem, lázasan az ég felé
Kiterjesztettem szárnyaimat és elrepültem és észrevettem hová estem.
Ez volt a szabadság.
Egy csodálatos családdal, és csodálatos barátokkal
Ezek voltak életem legszebb napjai, és ha újjászületek majd…
Találkozzunk újra!

És mégis forog a föld....

Na igen, van ilyen is! Vannak akiknek úgy is jó az elért eredmény, hogy csontig nyalják érte a segged, vigyorognak , kedvesek veled, a hátad mögött meg mocskolnak. Biza-biza! Téged mocskolnak, azt hiszik körülöttük forog a világ, őket mindenki szereti, pedig csak kibaszottúl irigyek. Ez van ha nem volt, nincs és nem is lesz soha gy igaz barátjuk. Te pedig hagyod vagy visszavágsz, mert mást nem tehetsz, de ígyse, úgyse jöhetsz ki győztesen! (Max rohadt jót szorakozol mikor szivatod :D).