A fiatalok újabb nemzedékét már nem érdekelte a hagyományos rock'n'roll, vagy a Bob Dylan inspirálta folk-rock. Szivesebben hallgatták a nyugati hard-rock és heavy metal zenekarokat, melyek akkoriban voltak népszerűségük csúcsán (pl. Hanoi Rocks, KISS, Mötley Crüe) és mikor rendes rock-fanatikus fiatalhoz illően kitalalták, hogy na akkor ők is zenekart alapítanak, természetesen ezek a zenék voltak az elsődleges hatásaik. Természetesen átvették a nyugati bandákra jellemző külsőségeket is: nagy, feltupírozott hajak, bőrcuccok, arcfestés és gyakran a későbbiekben különlegesen meghatározóvá váló nőies, androgün kinézet.
Ezen zenekarok egyike volt az 1982-ben alakult X (akik pár évvel később X-Japan névre váltottak ). Az énekes Toshi és dobos/zongorista Yoshiki által alapított X zenéjét a kiadók eleinte persze túl durvának találták és így nem jutottak szerződéshez. Egy idő után feladták a felesleges próbálkozásokat és családi pénzből saját kiadót alapítottak Extasy Records néven és ezzel kezdetét vette a visual-rock igazi története. 1988-ban jelenik meg első lemezük, a Vanishing Vision és rövid időn belül egyenlőre viszonylag kicsi, de annál fanatikusabb rajongótábort szereznek maguknak. Még '88-ban leszerződtetik az első zenekarokat a kiadójukhoz. Ezek közül az első a Ladies Room és a Zi:Kill, akiket számos más zenakar követ, köztük a később a műfaj egyik legfontosabb zenekarává váló Luna Sea is akikre az X gitárosa, hide figyel fel egy fellépésükön. 1989-ben megjenik a második X album (Blue Blood) ami már hatalmas siker és az Oricon toplistán a negyedik helyig jut.
Persze nem az X volt az egyetlen ilyen zenekar... számtalan más banda játszott hasonló hard-rock inspirált zenét, hasonló külsőségekkel megtámogatva. Dead End, Gas Tunk, Media Youth, Tokyo Yankees, Gilles De Rais és a hagyományos heavy metal hangzást követő Seikima II, vagy a Color melyben a később meghatározó szerephez jutó Free Will kiadót alapító Dynamite Tommy felbukkant... azonban az X hatása kiadójuknak, Yoshiki zeneszerzői képességének (olyan rock-balladákat mint ő nem írt senki :) ), valamint nagy részben a zenekartagok (elsősorban hide és Yoshiki) extravagáns személyiségének és ebből következő kult-hős státuszuknak köszönhetően felbecsülhetetlen.
Az egyetlen igazán fontos visual zenekar amely nem az X által elindított hullámnak köszönheti sikerét, az 1983-ban alkult Buck-Tick akik már az X-Japan első sikerei előtt befutottak és zeneileg is olyan távol voltak a kortásaikra jellemző hangos és zúzos hard-rocktól, amennyire az a rockzene határain belül lehetséges. Az ő sőtét tónusú, sokszor nyomasztó és felkavaró zenéjük gyökerei a klasszikus glam (David Bowie, Roxy Music), a new-wave (Ultravox, Japan) és legfőbbképp a korai dark-rock (Bauhaus, Clan of Xymox, The Cure) együttesekben rejlenek. Ezt a keveréket az akkoriban nagyon népszerű japán Boowy könnyedebb rockjának hatása enyhítette és tette befogadhatóvá a nagyközönség számára.
A Buck-Tick akik kinézetben is zenei példaképeiket követik (nagyrészt elegáns fekete és fehér ruhák, égnekálló, bozontos frizurák, ésatöbbi) 1986-ban jut lemezszerződéshez és kisérteties szépségű, összetéveszthetetlenül egyedi zenéjüknek köszönhetően pár évvel később már a legnépszerűbb zenekarok között vannak. Ezt a pozíciójukat a mai napig sikerűlt megtartaniuk és azóta is sorban adják ki a jobbnál jobb albumokat.
Az X, a B-T és a többiek sikere nagyban megkönnyítí az olyan a kilencvenes évek elején felbukkanó visual zenekarok dolgát, mint a Luna Sea, GLAY, Penicillin, Kuroyume, Shazna, Malice Mizer, L'Arc~en~Ciel, Siam Shade stb... Azonban ezek a zenekarok mind más és más hatásokból építkeznek aminek köszönhetően mind kinézet, mind pedig zene szempontjából elkezdődik a visual-keit oly érdekessé tevő stíluskavalkád.
A gyakran elegáns öltönyökben pompázó, de egészen elképesztő hajviseletekkel rendelkező GLAY kezdettől fogva a pop és a rockzene ötvözésével kisérletezett (nem-kicsit a Boowy nyomdokain haladva), a Kuroyume, a Luna Sea mellett a legfontosabb előfutára a későbbiekben oly jellegzetessé váló visual-hangzásnak ami a goth/dark-rock dallamos, de ugyanakkor sőtét és fenyegető zenei világát vegyíti a hard-rockra jellemző zúzással.
Ekkoriban jelennek meg egyre több zenekarban a néha egészen félelmetes mértében nőies kinézetű zenészek. Ilyen például Hakuei a Penicillin-ből, Hyde a L'Arc~en~Ciel-ből és legfőbbképp a Shazna énekese, Izam, aki Japánban meglehetősen szokatlan 190 cm körüli magassága ellenére egy-az-egyben úgy néz ki mint egy kétségbeejtően aranyos tizenéves lány. Azonban ezt a később a visual-kei elválaszthatatlan részévé váló trend-et, Mana, a kosztümök, smink és szinpadiasság tekintetében is minden zenekart messze túlszárnyaló Malice Mizer gitárosa vitte tökélyre. Míg a többi együttesnek többé-kevésbé megtalálhatóak a zenei előképei nyugaton, addig a Malice klasszikus zenét, rockkal, majd későbbiekben industriallal ötvöző hangzásához hasonlót nem találunk.
Ezek a zenekarok voltak legnagyobb hatással a következő visual-kei generációra mind zeneileg, mind kinézetben, mindpedig a visual-kei-re olyannyira jellemző szinpadi pózok tekintetében... a Malice középkori kosztümei, a Kuroyume durva dark-rockja, a Luna Sea gitáros Sugizo feszes bőr- és latex-cuccai, vörös haja és szinpadi pózolása mind a mai napig számtalan zenekar eszköztárában a legfontosabb elemek közt vannak.
Ezen zenekarok egyike volt az 1982-ben alakult X (akik pár évvel később X-Japan névre váltottak ). Az énekes Toshi és dobos/zongorista Yoshiki által alapított X zenéjét a kiadók eleinte persze túl durvának találták és így nem jutottak szerződéshez. Egy idő után feladták a felesleges próbálkozásokat és családi pénzből saját kiadót alapítottak Extasy Records néven és ezzel kezdetét vette a visual-rock igazi története. 1988-ban jelenik meg első lemezük, a Vanishing Vision és rövid időn belül egyenlőre viszonylag kicsi, de annál fanatikusabb rajongótábort szereznek maguknak. Még '88-ban leszerződtetik az első zenekarokat a kiadójukhoz. Ezek közül az első a Ladies Room és a Zi:Kill, akiket számos más zenakar követ, köztük a később a műfaj egyik legfontosabb zenekarává váló Luna Sea is akikre az X gitárosa, hide figyel fel egy fellépésükön. 1989-ben megjenik a második X album (Blue Blood) ami már hatalmas siker és az Oricon toplistán a negyedik helyig jut.
Persze nem az X volt az egyetlen ilyen zenekar... számtalan más banda játszott hasonló hard-rock inspirált zenét, hasonló külsőségekkel megtámogatva. Dead End, Gas Tunk, Media Youth, Tokyo Yankees, Gilles De Rais és a hagyományos heavy metal hangzást követő Seikima II, vagy a Color melyben a később meghatározó szerephez jutó Free Will kiadót alapító Dynamite Tommy felbukkant... azonban az X hatása kiadójuknak, Yoshiki zeneszerzői képességének (olyan rock-balladákat mint ő nem írt senki :) ), valamint nagy részben a zenekartagok (elsősorban hide és Yoshiki) extravagáns személyiségének és ebből következő kult-hős státuszuknak köszönhetően felbecsülhetetlen.
Az egyetlen igazán fontos visual zenekar amely nem az X által elindított hullámnak köszönheti sikerét, az 1983-ban alkult Buck-Tick akik már az X-Japan első sikerei előtt befutottak és zeneileg is olyan távol voltak a kortásaikra jellemző hangos és zúzos hard-rocktól, amennyire az a rockzene határain belül lehetséges. Az ő sőtét tónusú, sokszor nyomasztó és felkavaró zenéjük gyökerei a klasszikus glam (David Bowie, Roxy Music), a new-wave (Ultravox, Japan) és legfőbbképp a korai dark-rock (Bauhaus, Clan of Xymox, The Cure) együttesekben rejlenek. Ezt a keveréket az akkoriban nagyon népszerű japán Boowy könnyedebb rockjának hatása enyhítette és tette befogadhatóvá a nagyközönség számára.
A Buck-Tick akik kinézetben is zenei példaképeiket követik (nagyrészt elegáns fekete és fehér ruhák, égnekálló, bozontos frizurák, ésatöbbi) 1986-ban jut lemezszerződéshez és kisérteties szépségű, összetéveszthetetlenül egyedi zenéjüknek köszönhetően pár évvel később már a legnépszerűbb zenekarok között vannak. Ezt a pozíciójukat a mai napig sikerűlt megtartaniuk és azóta is sorban adják ki a jobbnál jobb albumokat.
Az X, a B-T és a többiek sikere nagyban megkönnyítí az olyan a kilencvenes évek elején felbukkanó visual zenekarok dolgát, mint a Luna Sea, GLAY, Penicillin, Kuroyume, Shazna, Malice Mizer, L'Arc~en~Ciel, Siam Shade stb... Azonban ezek a zenekarok mind más és más hatásokból építkeznek aminek köszönhetően mind kinézet, mind pedig zene szempontjából elkezdődik a visual-keit oly érdekessé tevő stíluskavalkád.
A gyakran elegáns öltönyökben pompázó, de egészen elképesztő hajviseletekkel rendelkező GLAY kezdettől fogva a pop és a rockzene ötvözésével kisérletezett (nem-kicsit a Boowy nyomdokain haladva), a Kuroyume, a Luna Sea mellett a legfontosabb előfutára a későbbiekben oly jellegzetessé váló visual-hangzásnak ami a goth/dark-rock dallamos, de ugyanakkor sőtét és fenyegető zenei világát vegyíti a hard-rockra jellemző zúzással.
Ekkoriban jelennek meg egyre több zenekarban a néha egészen félelmetes mértében nőies kinézetű zenészek. Ilyen például Hakuei a Penicillin-ből, Hyde a L'Arc~en~Ciel-ből és legfőbbképp a Shazna énekese, Izam, aki Japánban meglehetősen szokatlan 190 cm körüli magassága ellenére egy-az-egyben úgy néz ki mint egy kétségbeejtően aranyos tizenéves lány. Azonban ezt a később a visual-kei elválaszthatatlan részévé váló trend-et, Mana, a kosztümök, smink és szinpadiasság tekintetében is minden zenekart messze túlszárnyaló Malice Mizer gitárosa vitte tökélyre. Míg a többi együttesnek többé-kevésbé megtalálhatóak a zenei előképei nyugaton, addig a Malice klasszikus zenét, rockkal, majd későbbiekben industriallal ötvöző hangzásához hasonlót nem találunk.
Ezek a zenekarok voltak legnagyobb hatással a következő visual-kei generációra mind zeneileg, mind kinézetben, mindpedig a visual-kei-re olyannyira jellemző szinpadi pózok tekintetében... a Malice középkori kosztümei, a Kuroyume durva dark-rockja, a Luna Sea gitáros Sugizo feszes bőr- és latex-cuccai, vörös haja és szinpadi pózolása mind a mai napig számtalan zenekar eszköztárában a legfontosabb elemek közt vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése